Virtuális világ vagy valóság? Miben élünk?

Egy már klasszikussá vált sci-fi, a Mátrix, egy zavaró gondolat elé állít bennünket: virtuális világ vagy valóság az amiben élünk?

Egy intelligens gépek által létrehozott szimulációban, virtuális valóságban élünk mi, emberek?

Még a film elkészítése előtt is körözött egy összeesküvés elmélet, melynek megfelelően egy szimulációban élünk- és meglehet, hogy a film sikere annak köszönhető, hogy eme elmélettel volt összhangban- sok ember meggyőződése és félelme került a filmvászonra.  Viszont újabban már a tudósok is elkezdtek foglalkozni ezzel a koncepcióval, a lehetőségek megvitatásával, hogy leellenőrizzék, hogyan is állnak a dolgok ezzel az elmélettel. Szóval, mint Neo (a film főszereplője), a “két tabletta alternatívájával” állunk szemben, hogy megválasszuk a sorsunk: úgy akarjuk élni az életünk, ahogyan eddig, meggyőződve (vagy legalábbis úgy teszünk mintha…) arról, hogy az az univerzum, melyet jelenleg ismerünk, a valóságot jelenti számunkra vagy meg akarjuk tudni az igazságot erről az univerzumról, bármennyire is megrázó legyen az igazság? Néhány tudós azt választotta, hogy megkeresik az igazságot, hogy megpróbálja megtudni, hogy valóban a “Hatalmasok” által létrehozott virtuális valóságban élünk.

valóság1

Virtuális világ vagy valóság?

Egy nemrégiben, a Discoverben közölt cikk, melynek szerzője Zeeya Meral (számos népszerű tudományos cikk és könyv írója) azt a gondolatzavaró kérdést tárta az olvasók elé, hogy: vajon Mátrixhoz hasonló valamiben élünk?

Sok filozófus, az ókoriaktól egész napjainkig, feltárták ezt a gondolatot, hogy a mi mindennapi valóságunk lényegében egy illúzió. Talán az egyik legjelesebb képviselője eme irányzatnak Nick Bostrom, az oxfordi egyetem tanára, elősegíti eme zavaró látomást, és szerinte: több értelme van annak, hogy mesterséges lények vagyunk (egy olyan univerzumban melyek Mások alkottak számunkra, egyike a sokaknak, melyet létrehozhattak). Lényünk szilícium alapú, azzal az illúzióval, hogy szén alapú szervezetek vagyunk az igazi és egyetlen az Univerzumban. És nem ő az egyetlen, akit lenyűgözött ez a gondolat, hogy minden, amit valósnak hiszünk és világunk alapfélelmének alapjául szolgál, lényegében egy ügyesen létrehozott illúzió egy olyan felsőbb intelligencia által, mely sokszorosa az emberének és hatalmas erejű.

És mégis mi az alapja? – joggal tehető fel ez a kérdés azok részéről is karteziánus módon és konstruktívan állnak ehhez az elmélethez, és a kétkedők részéről is. Ez egy hipotézis- lenyűgöző valójában, de mégis csak az. És a feltételezések, bármennyire is sokan vágyják, hogy többek legyenek annál, nem helyettesítik a tényeket. Itt lépnek képbe a tudósok, jelen esetben a fizikusok, akiket szintén elkapott eme elmélet elsöprő hulláma, és azon kezdtek el gondolkodni, hogy milyen módon tudnák leellenőrizni a dolgok állását.

Nos, ez a kérdés: hogyan tudná, a szimuláció belsejében élő ember, magát a szimuláció létezését ellenőrizni?

 Az igazság odaát van… a Kozmoszban

A viccet félretéve, a kérdés valójában foglalkoztatja a tudósokat, akik nem mulasztották el, hogy vizsgálatokat végezzenek, melyeknek célja, a szimuláció hipotézisének ellenőrzése. Az első ilyen próbálkozás 2001-ből ered, melynek kezdeményezője Seth Lloyd volt, egy kvantummechanikai szakember. Ő megbecsülte az összes “számítógépes műveletet” mely a Big Bang-től kezdődően napjainkig történt – minden esemény kvantifikálása, egészen az univerzum kezdetétől, bármilyen változáson át, akármilyen aprócska – akár anyagi akár energia szintű, egészen a legapróbbakig. Azt kérdezte, hogy lehetséges-e egy olyan szimuláció előállítása, mely tökéletesen utánozza az univerzumot? A számítások azt mutatták, hogy ahhoz, hogy a valóság egy teljesen hű mása készüljön, ahhoz több energiára van szükség, mint amennyi az Univerzumban fellelhető. Ahogyan Lloyd mondja: ahhoz, hogy valami ezt a munkát elvégezze, nagyobb kell lennie, mint magának az Univerzumnak, és az idő lassabban telt volna, mint a valóságban. Ezek szerint, arra a következtetésre jutott, hogy elképzelhető lehet egy ilyen szimuláció.

De néhány évvel később, más tudósok egy újabb ötlettel rukkoltak ki: miért lenne szükség az univerzum tökéletes másának-, amit talán lehetetlen megvalósítani- amikor talán elegendő lehet egy tökéletlen másolat is, de épp elegendően sikeres, ahhoz, hogy megbolondítson bennünket. És ehhez elengedő lehet egy sokkal kisebb erejű számítógép. Tény, hogy a világegyetem kis részletekben másolható, és csak akkor, ha szükséges.

2007-ben John D. Barrow, a cambridge-i Egyetem professzora egy újabb módot javasolt a világegyetem igazságának ellenőrzésére. Úgy vélte, hogy a valóság egy tökéletlen szimulációjának óhatatlanul, megfigyelhető, hibái lennének.

Csakúgy, mint egy átlagos számítógének, az Univerzum Számítógépének is néha frissíteni kellene, ahhoz, hogy rendeltetésszerűen működjön; amennyiben a szimuláció minőségileg romlana, megfigyelhetnénk néhány “kisiklást”- például láthatnánk, hogy azok az elemek, melyeket változatlanoknak és változhatatlannak vélünk, fizikai konstansok, mint pl. a fény sebessége eltérnek az un. konstansságtól.

 És, ha megtudjuk, hogy…?

Silas Beane fizikus azt mondja, hogy ami őt illeti, bármilyen válasz jó lesz számára. Nem lenne semmi változás az életemben, ha megtudnám, hogy egy szimulációban élünk, ahelyett, hogy abban hinnék, hogy a Világegyetem a Big Bang révén jött létre. De úgy tűnik, hogy azokat, akik ezt a szimulációt elképzelik csupán a világegyetem megismerése és megértése hajtja, azon szándék nélkül, hogy beavatkozzanak azon világba melyet létrehoztak. De ha mégis- sötét humorral kérdezi az írónő- a Hatalmasok, akik a szimulációt létrehozták, tudják manipulálni a játékszabályokat kényük – kedvük szerint, akárcsak mint egy valóság showban, melynek színtere a világegyetem?

Vagy ha- és innentől válnak szédületessé a dolgok- azok, akik a szimulációt létrehozták, ők maguk is egy szimuláció eredményei, és így tovább-, ki tudja hány, mindegyikben más-más fizikai törvényekkel? És akkor, Silas Beane szerint, azok a természeti törvények (melyekről azt hisszük, hogy azok), lényegében mesterséges törvények lennének, egy mesterséges valóságban. “Milyen lehangoló gondolat!”- mondja a fizikus.

De ne essünk kétségbe idő előtt. Végül is talán elég sokat fogunk tudni a kozmikus sugárzásról, hogy megítélhessük, hogy valóban élünk vagy mások által vagyunk élve, akik hatalmasabbak, mint mi. Addig is, van időnk gondolkodni és talán válaszolni néhány kérdésre, melyek közül kettő fontosnak tűnhet:

1. Valóban tudni akarjuk azt az Igazságot? 8-O  

2. És ha megtudjuk, akkor mit teszünk? :roll:

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!