Francis Crick, aki Nobel díjat kapott a DNS molekuláris szerkezetének felfedezéséért, nagy hullámokat vert 1994-ben „A Hihetetlen hipotézis” című könyvének közzétételével, melyben azt állítja, hogy a Lélek egy Illúzió, melyet a beléje vetett hit tart fenn. A tudós már az első soraiban kemény hírt közölt az olvasóival: ” Te, az örömeid és bánataid, az emlékeid és törekvéseid, a személyi identitás és a szabad akarat- mindez nem más, mint a nagyszámú idegsejtek és hozzájuk kapcsolódó molekulák viselkedése.” A könyv megjelenése óta eltelt két évtizedben, a tudomány számos előrelépést tett, például az idegtudomány területén, melyek lehetővé teszik a bizonyítékok értékelését melyek igazolják vagy vitatják a lélek létezését. Stephen Cave filozófus azt állítja, hogy “ez a legfontosabb gondolat az emberiség történetében”.
Cave a “Halhatatlanság” című könyvében azt írja, hogy a lélek feltételezése mindig bizonyítékokra támaszkodott. ” Ha azok az emberek, akik a feltámadásban hittek kizárólagosan az Isten képességében hittek, abban a csodában melyre Isten képes, a lélekbe vetett hitt mindig racionális volt.” Az ókori görög filozófusok elfogadták a lélek létezésének ötletét, mert úgy vélték, hogy ez a legjobb magyarázat egy sor empirikus jelenségre.”
Melyek azok az elemek, amelyek alapján a filozófusok a lélek ötlettel foglalkoztak? 
Cave három elemet azonosít:
1. Először is a különbség az élő és élettelen dolgok közt. Számos kultúrából származó bölcs, beleértve az ókori görögöket is, számára nyilvánvalónak tűnt, hogy az élő dolgoknak egy kiegészítő eleme volt, melyek vitalitást, életerőt kölcsönzött számukra ellentétben az élettelen dolgokkal, mint pl. a kövek vagy víz. Ezt az “animált elvet” a léleknek tulajdonították.
2. A második elem a tudat volt- az a tény, hogy az élőlények nem csupán mozgásra és fejlődésre, hanem gondolkodásra, képzelődésre és bizonyos dolgokban való hitre voltak képesek. Ugyanis létezik egy hatalmas különbség az anyagi dolgok, melyben a dolgok mérhetőek és láthatóak- és az ötletek birodalma közt, a bölcsek úgy vélték, hogy a tudat különbözik a többi létező dolgoktól, és erre egy különösebb magyarázatra van szükség- a lélek.
3. A harmadik elem egy kicsit ezoterikus: az a tény, hogy néhány indiai gyermeknek a korábbi életükből vannak emlékei, sokak számára annak bizonyítéka, hogy a lélek egyik inkarnációból a másikba vándorol, mások pedig úgy vélik, hogy a “szellemek” és egyéb megmagyarázhatatlan jelenségek bizonyítják a szellem létezését és annak továbbélését a test halála után.
Ez a három érv ma már nem olyan meggyőző, mint 2000, 200 vagy akár 20 éve voltak. Ami az “animált elv”-et illeti- a tudomány bebizonyította, hogy nincs szükség ilyesmire az élet létének megmagyarázására. Az élet működésére irányuló tudományos felfedezések a szervezetektől a szervekig, a sejtek és a DNS nem enged teret semmilyen lelki anyagnak. Tehát az első ősi érv, a lélek létének alátámasztására, lényegében mellőzhető, mert megdőlt az alapja.
A harmadik érv, mely a szellemekre és egyéb megmagyarázhatatlan eseményekre vonatkozott, szintén félretehető, mellőzhető. Azok, akik megpróbálták kivizsgálni ezeket az eseményeket mindig csalódottak voltak. Ritkán ezek az események érvényesek tudtak maradni egy sor alapos elemzés után is, és azokban az esetekben, ahol nem csalásról vagy tiszta találmány van szó, a többi esemény magyarázatára általában szintén valószínű, mint a spirituális világ létezésének verziója. A pszichikai Kutatás Társaságának szervezete, melyet 1882-ben alapítottak Londonban, a paranormális jelenségek tanulmányozására, több mint 100 kutatás elvégzése után sem sikerült meggyőző bizonyítékot találni mely alátámasztaná a természetfeletti történések meglétét.
Ugyanakkor érdemes megemlíteni egy állítólagos forrást ” a természetfeletti bizonyítékokról, az úgynevezett “testen kívüli élmények”. Egy tipikus esete a testen kívüli élménynek, amikor a beteg szíve leáll néhány pillanatig, és érzékeli, ahogy elhagyja a testet, fentről tekint le rá és azt érzi, mintha egy fényes alagúton haladna át. Ezek a figyelemreméltó tapasztalatok felzaklatja az embereket, és megerősítik őket vallási meggyőződéseikben.
Mindazonáltal a tudományos kísérletek azt mutatták, hogy ilyen élmények kiválthatóak bizonyos gyógyszerekkel és elektródákkal, melyek stimulálják az agyat.
A kutatók természetesen megpróbálták azt is tesztelni, hogy az emberek valóban látják-e a testüket kívülről, bizonyos jelek, jelzések elhelyezésével a műtő szobákban, melyek csak egy bizonyos helyen, a beteg fölött érzékelhetőek. De eddig még nem sikerült bizonyítékokat rögzíteni arra a feltételezésre, hogy az emberek elhagyják a testüket. Ahhoz, hogy azt a következtetést vonjuk le, hogy a lélek létezése valóban a legjobb magyarázat a testen kívüli élményekre, először egy elfogadható meghatározásra lenne szükség a lélek fogalmát illetően és arra, hogy hogyan képes a testet túlélni. Tekintettel a nem tisztázott bizonyítékokra, a lélekre vonatkozó szilárd elméletek hiányára, inkább egy természethű magyarázatot részesítettek előnybe. Ilyen módon jutottak el a második érvhez: a lélek, mint tudat.
Bár nagyon sok kortárs azon a véleményen van, hogy a lélek létezik, mégis amikor, arról kérdezik, hogy ez miben áll, csak homályos leírásokat adnak. Ha mégis a lélek az az eszköz, mely az emberek számára halhatatlanságot nyújt, akkor tartalmaznia kell egy alapvető lényeget – az igazi “Én”- hogy abban az esetben, ha ez túléli a halott testet tudjuk, hogy továbbra is létezünk. Nyugaton ez a “valódi én” a tudattal hasonul – azaz a tudatos rész, mely gondolkodik, érez, emlékezik és álmodik. Amikor az élettelen test fölött lebegünk, vagy amikor a mennybe érünk, azt várjuk, hogy ezeket a tapasztalatokat tudatosan érzékeljük és használjuk sértetlen emlékeinket és meggyőződéseinket.
Más szavakkal, azon érvelések lényege melyek a “halhatatlan lélek” érdekében szólnak, arra alapszanak, hogy a tudat független a testtől és egy spirituális esszenciától függ, mely képes a testi halált túlélni. Ezzel szemben, ha a tudat teljes mértékben függ a testtől, akkor arra a következtetésre jutunk, hogy a tudat eltűnik, amikor meghalunk, és ebben az esetben nem marad más utánunk mely méltó a “lélek” elnevezésre. Tehát a fő kérdés a lélek létezését illetően az, hogy az elme (vagy tudat) tovább tud-e létezni a test hiányában, ahogyan Szókratész egyik szkeptikus barátja állítja, vagy megszűnik létezni a test eltűnése után, mint ahogy a hárfa hangja, a hárfa megsemmisítése után.
“Egyike az elme nagy ellentmondásainak: bármi, amit elérsz, idővel unalmassá válik, és bármi, amit nem érsz el, kívánatos marad.” (Osho)
